Mialatt a brit gyarmatok egyre erősödtek és gyarapodtak Észak-Amerika keleti partjain, a franciák északon és a kontinens belsejében eltérő típusú gyarmatbirodalmat építettek ki. 1608-ban, egy évvel Virginia megalapítása után, Samuel de Champlain létrehozta Quebec települését a Szent Lőrinc folyónál. Champlain éveket töltött azzal, hogy feltárja a Szent Lőrinc-folyó és a Nagy-tavak vidékeit. Kísérletet tett az algokin és huron indiánokkal való jövedelmező szőrmekereskedelem kialakítására.

A francia szőrmekereskedőket hamarosan jezsuita hittérítők követték, akik behatoltak az északi erdők mélyére, hogy a kereszténységet elterjesszék az indiánok között.  A XVIII. század közepén a Szent Lőrinc-folyó mentén már kialakult egy szűk mezőgazdasági sáv, ahol alacsony származású francia lakosok dolgoztak, a meglehetősen elszegényedett seigneurs birtokokon.

Bármennyire kevesen voltak is a franciák Amerikában, határozott terjeszkedésükkel és az indiánokkal fenntartott jó kapcsolataikkal komoly gátat jelentettek az angolok nyugat felé terjeszkedése előtt. Felső-New York irokéz törzsszövetsége védte meg Új-Hollandiát és az angol gyarmatokat a franciáktól, mivel ellenségei voltak a francia szövetséges huron és algokin törzseknek. Az angolok helyzetét súlyosbította, hogy XIV. Lajos 1661-es trónralépése új lendületet adott a francia katonai terjeszkedésnek, s az irokézek ellen harcoló indán törzseket segítette.

XIV. Lajos úgy akarta Franciaországot Európa vezető hatalmává tenni, hogy amerikai gyarmatbirodalmát kiterjessze. Anglia csatlakozott a francia törekvésekkel szembeszálló szövetséghez, s ez a négy nagy háborúhoz vezetett (1689-1763). A fő hadszíntér Európa volt, de a franciák és az angolok Amerikában is harcoltak egymással.

Az első három összecsapás során [Vilmos király háborújában (1689-1697), Anna királynő háborújában (1702-1713) és György király háborújában (1744-1748)] a franciák az indián szövetségeseikkel többször lecsaptak New England és New York határvidékére.  Anna királynő háborújában a spanyolok a franciák szövetségesei voltak, s ezért az északi angol határvidéken és a déli határokon is összetűzésekre került sor. Amerikában csak annyi területi változás történt e három háború következtében, hogy Új-Skócia, Newfoundland, és a Hudson-öböl vidéke 1713-ban francia tulajdonból a britek kezére került.

A békésebb időszakok alatt a franciák behatoltak a Mississippi-völgyébe, ezzel az angol telepesek mögé kerültek. 1700 körül állomásokat létesítettek a mai Illinois területén, valamint Biloxi-ban a Mexikói-öböl partján. New Orleans városát már a Louisiana-i francia gyarmat fővárosaként alapították meg 1718-ban.

Anglia és Franciaország észak-amerikai konfliktusának végső szakasza a francia és indián háború volt, melyet Európában a hétéves háborúnak neveztek. Az összecsapás akkor robbant ki, amikor a virginiaiak egy csoportja ügynököket küldött át az Appalache-hegységen, akik az Ohio-völgyében az indiánokkal való kereskedelem és földmérés előkészítésén fáradoztak. Válaszul a franciák kisebb erődöket emeltek az Ohio-folyó mentén. A virginiai milícia élén álló ifjú George Washington már túl későn érkezett: a franciák megépítették Duquesne erődjét (a mai Pittsburgh) és legyőzték Washingtont. Ekkor kezdődött meg a háború, habár a hivatalos hadüzenetre még két évet várni kellett.

Valamennyi európiai nagyhatalom bekapcsolódott a küzdelembe. Az angolok eleinte nem sok sikert könyvelhettek el: Edward Braddock tábornok hadseregét a Duquesne erődnél legyőzték a franciák, s ezzel több évre megnyílt az út a francia és a szövetséges indiánok támadása előtt.  Úgy tűnt, hogy az angolok nem rendelkeztek átfogó haditervvel, és a gyarmatokat sem sikerült rávenni az angol katonai erőfeszítések támogatására. Az 1754-es Albany-kongresszuson nyolc állam fogadta el Benjamin Franklin tervezetét a gyarmatközi védelem és egység gondolatáról, ám az önkéntes uniónak e korai terve nem nyerte el sem a király sem a gyarmati gyűlés támogatását.

A helyzet 1757-ben változott meg, amikor William Pitt vette a kezébe a brit háborús erőfeszítéseket. Pitt legfőbb célja Kanada meghódítása volt, ezért többször is indított hadjáratot a terület elfoglalására. Végül 1759-ben James Wolfe tábornok elfoglalta Quebec-et. Mire a háború Európában befejeződött, a britek mindenhol győzedelmeskedtek.

Nagy Britannia elnyerte Francia-Kanadát és Spanyol Floridát. Valamint Louisiana keleti része Angliáé, a nyugati része pedig Spanyolországé lett.  A legjobban mégis a brit-amerikaiak jártak: megszabadultak a legnagyobb fenyegetéstől, s biztonsággal nézhettek a nyugat felé. Még nem merűt fel bennük, hogy a megnövekedett hatalom az anyaországhoz fűződő kötelékeket is meggyengítheti.   

Felhasznált irodalom:
Sellers-May-McmiIllen: A Synopsis of American History